A CSODA
Nem születtem varázslónak
"Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok..." - mondhatnád te is, talán így gondolod. Csodát tenni nem tudsz, vagy olykor talán mégis, mikor arcod mosolyt szül, szemed belső tüzet tükröz, s szavaidat a szíved súgja neked.
Mert mi a csoda?
Amikor együtt nézel a napfénnyel a fákra; amikor a szél megborzolja a hajad, s a szabadság illatát érzed, szinte szárnyalsz, s a gondolatod bárhová elér; amikor "meglátjuk" a láthatatlant a megnyilvánulások mögött, s így annak látjuk őket amik valójában; amikor nem titkoljuk érzéseinket, s ha kell utat engedünk a könnynek, vagy éppen engedjük, hogy az öröm érzése töltsön el bennünket; amikor együtt érzel embertársaddal, s megérted az ő szíve titkait; amikor egy mozzanat, mely valódból tör a felszínre a másik lelkéig ér, s megsimogatja őt.
Mindannyian képesek vagyunk rá, s mindannyian hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, s csak élni, de nem megélni az életet, átélni a pillanatot.
Minden nehézség tanít valamire, s minden lecke által többek leszünk. A sors nincs kőbe vésve, lehetőségeket rejt magában, s iránya rajtunk is áll. Mégis gyakran érzed úgy, hogy mélyponton vagy, gondok és szomorúság költözik a te házadba, s azt gondolod: "Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltűntethetek..."
Ha ily eszközöd nincs is, de olyan képesség birtokában vagy, mellyel átformálható a lét, könnyebbé tehetőek az anyag terhei, széppé s áldottá a lélek útja. Ennek egyetlen, ám leggyakrabban a legkomolyabb nehézségét az adja, hogy csak utalásokat találsz rá, iránymutatókat, de végső soron önmagadnak kell felfedezned, egyszerűen azért, mert tebenned van. Azonban ha időt és energiát szentelsz e megismerésnek, akkor nemcsak hinni, de tudni is fogod, hogy "vannak még csodák..."
Mert Te magad is az vagy!
(Bagi László Hezekiah)
Fogadjátok szeretettel, Tőlem:
"a csodateremtő" Hokata
