A szenvedés
Szenvedek. Úgy érzem, már hosszú, hosszú évek óta szenvedek. Úgy érzem, hogy az egész életem elvan cseszve úgy ahogy van. Érezted már, hogy semmi sem úgy alakult, ahogyan szeretnéd? Talán ilyenkor bennünk van a hiba... Talán mi vagyunk a saját boldogtalanságunknak okai. Minden boldogtalanság az akarásból vagy a nem akarásból – ami végül is szintén egyfajta akarás - ered. Amikor azt gondolom, hogy engem senki sem szeret, nem lehet, hogy csak én nem szeretem azt, akit kellene? Amikor olyan egyedül érzem magam, nem lehet, hogy csak nem veszem észre azt, aki mellettem van? Amikor keresek valakit, vágyom valakire, nem látom, aki ott lehetne???
Másrészt: ha almát szeretnék, hiába van ott a körte... Ha másra vágyom, hiába van ott másvalaki... Nehéz dolog ez... Aztán magamat okolom, mert nekem semmi sem jó... De rossz vagyok, ha nekem az alma kell???
Minden boldogtalanságunk oka az akarás. Ha elfogadnánk a dolgokat olyannak, amilyenek, akkor talán boldogok, elégedettek lehetnénk. De ott vannak az érzések, melyeket irányítani nem, csak átélni lehet. De nem ettől vagyunk emberek? Ki tudja ezt megmagyarázni?
Gondolom, ha nem lenne szenvedés, boldogság sem lehetne... Ha nem lennének a vágyak, a boldog beteljesülés sem létezne. De miért van az, hogy valakinek az előbbiből jut ki inkább, míg másnak az utóbbiból? Miért nincs igazság???
