NÉLKÜLE NEM ÉLET AZ ÉLET - ELHAGYVA
ÚJRA bevonzom a... DE MIT???
Sokszor olvasom, hogy újra szeretném bevonzani ezt... azt... a szerelmem... a barátom... és kérdezitek, hogyan is lehet. Én most szeretném leírni a történetem, mert tudom, hogy akit ilyen kérdések foglalkoztatnak, azok megtalálhatnak benne valamit, ami tovább segítheti őket az életükben. Amit leírok, azt én mind megéltem...
Tudjátok, a könyvek, a mindenféle tanfolyamok... segíthetnek... taníthatnak... de soha nem helyettesíthetik a megtapasztalást!
Hiszen hogyan is tudnád máskülönben valósággá teremteni a tudást, amit a könyvekből, vagy bárhonnan beszereztél! A megtapasztalást nem lehet kispórolni az életünkből, hogy csak egy jöjjön... egy TÖKÉLETES társ! Minden szerelem TÖKÉLETES! mert mind olyannak érkezik, amilyen éppen most TE vagy! :)
Az én életemben négy nagy szerelem volt,és mindegyiket úgy éltem meg,hogy örökké fog tartani! Ha nem így éreztem volna,bele sem kezdek! Mert minek? Csak hogy ne legyek egyedül? Persze, fájt amikor vége lett! De csak azért úgy nekiindulni, hogy egyszer vége lehet, hogy ettől a fájdalomtól megkíméljem magam... előrelátóan... neeem... minden szerelem örök!!! amíg tart! :)
A férjemmel 15 évig éltünk együtt! Volt, hogy éreztük, hogy nem működik.. el is döntöttük, hogy válunk... de aztán mégsem léptünk.
Míg tartott, mindig azon voltam, hogy jobbá legyek... és boldog legyen mellettem. Csak épp a magam igényeiről feledkeztem meg... mert csak adni akartam, és elfogadni, ha ad. De kérni... hát azt nem.
Hogy hiba volt, ezt ma már tudom... akkor csak jó akartam lenni. Boldognak akartam látni Őt. Ezt kértem is az én Kaporszakállúmtól! Kérjetek és megadatik... :)
Megkaptam! Végre boldog volt! :) Csak egy bibi volt... nem velem! :) Mikor elment, azt hittem belehalok!!! Nem romokban hevert az életem... Nem volt életem!
Az álom és a valóság felcserélódött. Nappal úgy éreztem... ez egy rémálom, és én majd felfogok ébredni... és újra minden jó lesz. Éjjel álmaimban együtt volt a család... fel sem akartam ébredni.
De volt egy lányom, és talpra kellett állnom... mert már olyan mélyen voltam, hogy megakartam halni!! Ekkor mentem el orvoshoz is... aki felírt valami nyugtatót.
Tudtam, hogy a fájdalmat csak a reménnyel tudom elviselhetőbbé tenni.
Kértem az én Istenemet, hogy segítsen... mert nem akarok élni!
Ő pedig azt súgta: Kicsim! Most március van. Ha karácsonyig sem változik meg az életed... nem kell tovább élned!
Tudjátok mekkora bölcsesség volt ebben az üzenetben? Ez volt az első ajándék! Végre tudtam IDŐT ADNI MAGAMNAK A VÁLTOZÁSRA!... és ELFOGADNI az elfogadhatatlant. Dehogy halhattam volna meg karácsonykor!!! A Teremtő nem a halálra készített fel ezzel, hanem az életre!
REMÉNY!
Mindenáron a férjemet akartam! Újra bevonzani! De hogyan??? Hiszen ő most boldog a kedvesével!!! De nekem kell a remény!!!
Ekkor egy bölcs barátom azt mondta: Julcsi! Jó, ha elképzeled, hogy újra boldog vagy! Csak ne kösd a férjed képéhez!!! Ne legyen arca a boldogságnak!! Csak azt lásd,hogy boldog leszel!
Ekkor találtam ki a Boldogságcsomagomat! Egy ládában, egy csodás csomag.. nagy masnikkal... amiben ott a boldogságom.. a szerelmem... amit akkor kapok meg, akkor bonthatok ki, ha tanulok a múltamból... összerakom magam... talpra állok... és újra EGÉSZ leszek, én a magam teljes valójában! EGÉSZ ÖNMAGAMBAN, mert csak így lehetek boldog újra!
Persze akkor azt gondoltam... újra... a férjemmel!
De azért az arcát nem képzeltem el... nem is kellett, hiszen ott volt a csodás dobozomban!
Talpra álltam! Dolgozni kezdtem. Kirándulni a lányommal. Chatelgettem, hogy beszélgethessek másokkal... barátikörökbe jártam el... és vártam, mikor leszek kész kibontani a csomagomat.
Aztán elkezdtek dudálni utánam az utcán... 36 évesen 22 éves fiúk szólítottak le randira hívva... mikor meghalották, hogy nem fog menni, mert az anyjuk lehetnék kis túlzással.. ledöbbentek... én meg vigyorogtam mint a vadalma, mert ilyen 15 éve nem történt velem...
A csomagomat pedig "megnéztem" mindennap, ragyogott sugárzott... és tudtam, egyszer majd ki is bonthatom.
Még reméltem, hogy a férjem lesz benne... de már eltudtam képzelni azt is, hogy talán más vár valahol engem...
Aztán egy nap a chaten megismerkedtem valakivel.
A harmadik beszélgetős napunkon azt vettem észre, hogy szinte csak versben kommunikálunk sms-ben.
Két hétig a nap 24 órájából 22-t át sms-eztünk, vagy beszéltünk... nem is tudom, hogy bírtuk ébren.
Ismertük egymás lelkét. Szerelmesek lettünk, pedig még nem is láttuk egymást.
Mikor végre találkoztunk, előbb csókoltuk meg egymást, s csak eztán néztük meg kivel is találkoztunk.
Már előre megbeszéltük, hogy ha elsőre nem tetszik amit látunk, és valamelyikünk el akar szaladni... akkor hagyunk időt, hogy visszatérhessen.
Én akartam elszaladni a szemlélődés után... nem azért mert nem tetszett... hanem, mert a lelke, amit már oly jól ismertem... még nem látszott azon az idegen arcon.
Szépen elköszöntem a randi végén.. és mondtam, hogy majd jelentkezem. Mindketten sejtettük, hogy itt a vége.
Aztán másnap már hiányoztak az sms-ek... harmadnap a hangja... hiányzott nekem!
Újra találkoztunk. Már derengett valami ismerős ragyogás az arcán... de még egy hónapnak el kellett telni, mire a szemünk is azt látta, amit a lelkünk azonnal felismert.
Június 27-én találkoztunk először... július 4.-én már IGEN-t mondtunk a szerelemre...
Azóta is együtt vagyunk... szeretetben... szerelemben... örömök és gondok közepette... immár 6és fél éve,
A csomagomat kibonthattam végre... és ott volt amit kértem!
Nem a csomag tartalma változott... hanem én!
Mit tanultam? Mit kaptam ebből?
Amikor felfedeztem, hogy nálamnál jóval fiatalabbak is nőnek tekintenek, vonzónak... erősödött a nőiességem... nem feleség voltam... nemcsak anya... NŐ LETTEM ÚJRA!
Ezt a házasságomban elfelejtettem. Hogy ez az én hibám volt vagy a férjemé... valószínű, hogy előbb az enyém... mert szülés után felszedtem pár kilót, így nem tetszettem magamnak... aztán már csak vonzottam a többit.
Ha te nem bízol magadban... hogy bízhatna benned más? Ha te nem fogadod el magad, hogy fogadhatna el más? Ha te nem szereted magad, hogy szerethetne más?
A másik amit megtanultam... mindig tudd, mit akarsz a másiktól.. és soha, soha ne hallgasd el! Szeret téged! Azt szeretné, hogy boldoggá tegyen.. de ha nem mondod el hogyan? Szép mondás, hogy a szerelmesek egymás gondolatát is tudják... de azért ne erre építs egy közös életet! Igenis el kell mondani, mit szeretnél! Igenis ki kell állni önmagadért!
Ha te feladod saját magad a másikért... akkor ő kit szeressen? Kit szerethet utána melletted? Önmagát? Dehát ő beléd lett szerelmes!
Bízz magadban!!! Hogy bízni tudj a másikban!!!
Ha te elhiszed, hogy te vagy a főnyeremény... igazi érték vagy... hogy jutna eszedbe, hogy a másik elhagyhat?
Ha féltékeny típus vagy, gondolj arra, hogy ha te tudsz hűséges maradni... miért gondolnád, hogy a párod nem?
Bízz magadban!
Törekedj a jóra!
Bízz magadban! Bízz a másikban! Hogy ne korlátozzátok egymás szabadságát.
ADD MAGAD!!! NE FELADD, HANEM ADD!! Hiszen téged szeret!!!
Soha ne add fel önmagad!! És olyan légy, hogy a párodnak se kelljen feladnia Önmagát!
Én most igyekszem így élni!
Boldog vagyok!
A párom mellett olyan fokon megélem a saját EGÉSZ-ségemet... emberségemet... nőiességemet.... tökéletességemet...amit a férjem mellett sosem...
Ehhez nekem kellett felnőnöm, egésszé válnom egyedül... kikerülni abból a ketrecből, amibe én magam zártam magam a házasságomban...
Szép lenne, ha mindig csak a másik lenne a hibás... katasztrófa, ha mindig csak én.... egy kapcsolatban 50-50 a megosztás... a kudarchoz vagy a sikerhez... mindketten EGYFORMÁN járultok hozzá!
Én hiszem, hogy a mostani kapcsolatom Örökké fog tartani... és ezt mindaddig így is akarom hinni... amíg tart!!!
Hálás vagyok a férjemnek, hogy a hiányával megtanított erre!
Hálás vagyok a boldogságáért!
Hálás vagyok a szerelmemnek, hogy mindezt tapasztalatban megélhetem mellette!
Hálás vagyok a boldogságunkért!
S hogy neked hogyan fog sikerülni? Hogy új kapcsolat jön,vagy vissza a régi?
Ki tudja! Mindkettő megeshet!
De előbb el kell engedned!!
Előbb önmagadban kell tökéletesnek lenned!!!!
Előbb el kell engedned! Nem ki az ajtón!! Hanem a szívedből....
Nyitottá kell válnod az életre... a rengeteg csodára, ami vár téged.... és ki tudja... akár az is várhat rád a csomagban... aki egyszer elment! De te ne őt keresd!!!! Csak a boldogságodat!!! S ha ő az aki megadhatja,,,, igen.... ha más.... akkor más... egyben légy biztos!!! Mindenféleképp BOLDOG leszel!!!
Itt vagy!
Önmagadban is erősen és elégedetten!
Nincs szükséged másra, hogy megerősítsen ebben!
Így bármerre is indulj... a boldogság vár!!!
Szeretettel: Julcsi
