Connie, egy lány a sok közül...

Valahogy már nem érzek semmit. Már nem sírok és nem könyörgök, nem beszélgetek és legfőképp nem gondolkozok. Mi volt a gond, hol volt a hiba, kinek a hibája. Ha akkor nem csinálom, ha ő nem csinálja, ha ez meg az, ha így meg úgy. Mit számít már? Mit számít bármi is. Ő döntött, és én már nem tehetek semmit. Ha valaki menni akar, azt engedni kell. Mást nem tehetsz. Azért írom ezt a bejegyzést, mert talán segíthetek vele másoknak. Hogy ilyenkor ne törjön össze.


Szakítás. Legtöbbször fájdalmas, akár mi akarjuk, akár a másik fél. Persze, szerintem, az elhagyónak mindig könnyebb. Kis lelkiismeret furdalás, ha rendesebb, sajnálkozó pillantások, és szánakozó mondatok. Mindenképpen rossz érzés, de hamar elmúlik és könnyen túllép az egészen. S hamarosan már csak néhány szép és kevésbé szép emlék marad a kapcsolatból.   

De mi van azzal, akit elhagynak? Mi van azzal, aki csak áll, és értetlenül néz körbe, nem értve, hogy érhetett minden egyszerre véget??? Mi van azzal, aki soha nem gondolt még arra, hogy élhetne a másik nélkül is, és most nem is tudja, hogy egyáltalán képes-e rá??? Aki csak vár összetörve, rádöbbenve, hogy immár minden hiábavaló és a szakítás végleges. Mit lehet ilyenkor tenni? És akkor jönnek a gondolatok. Jön az önvád vagy a másik fél okolása. Nehéz ilyenkor tisztán gondolkodni, mérlegelni. Az önbizalmunk elszáll és időbe telik, míg újra fel tudjuk építeni. Vagy épp ellenkezőleg. A másikra hárítjuk haragunkat, és gyűlölettel próbáljuk elnyomni a fájdalmat. Egyik sem túl jó.  Mit tegyünk?   

Az én tapasztalataim:   

1. Fogadd el!

    Ez az első és talán legnehezebb lépés. De mindenképpen túl kell rajta lenni, addig nem lehet tovább lépni. Nem azt mondom, hogy ne küzdj a kapcsolatodért, hogy ne tegyél meg mindent azért, akit szeretsz. Ellenkezőleg! Ha nem követsz el mindent, ha nem próbálsz meg minden lehetőséget, később akár életed végéig mardoshat a bűntudat, hogy talán lett volna még esélyed, és te meg sem próbáltad. Mozgass meg minden követ, próbálj meg mindent, amíg még van rá lehetőséged, hogy rendbe hozd a dolgokat.De észre kell venni, amikor már nem tehetsz semmit. Amikor már tényleg vége. Én ilyenkor megkérdezem: "Tehetek valamit, amitől megváltoztatod a döntésedet? Van rá bármi esélyem, hogy meggondold magad? Változhatok, vagy változtathatok valamit, amitől minden újra a régi lesz?" Ha a válasz ilyenkor határozott "NEM", akkor sajnos ezt el kell fogadni. És a továbblépésre koncentrálni...

   2. Éld meg - éld túl!

   Éld meg... Fáj, persze, hogy fáj. Ha nem fájna, nem is szeretted volna soha. Ez nem szégyen, és nem is rossz dolog. Érző ember vagy, és minél érzőbb, minél emberibb vagy, annál jobban erőt vesz rajtad a szenvedés. "Aki elhagy, nem érdemel könnyeket" tartja a mondás. Te azonban sírj nyugodtan. Nem őt siratod ilyenkor, hanem magadat. Te pedig megérdemled. És ki is jár neked. Éld át a fájdalmad, merülj nyugodtan bele. Sajnáld magad, hisz minden okod megvan rá. Egyedül maradtál, elvesztettél valakit, akit nagyon szerettél, megengedheted magadnak, hogy szenvedj. Amit elnyomunk, az idővel úgyis a felszínre tör, vulkánként, kirobbanóan, sokszoros erővel. Ám aminek szabad utat engedsz, az, mivel nincs már hova fejlődnie, idővel kioltja önmagát. Jobb, ha most kiengeded minden fájdalmad, bánatod, szenvedésed. Engedj szabad folyást az érzelmeidnek, és lassú folyóként hagyd áramolni. Ember vagy, nem kell szégyellned, ha emberien viselkedsz. Ez a természetes. És most ennek van itt az ideje.

   3. Szabadíts fel!

   Ne okolj! Akár te voltál a hibás, akár ő rontotta el, oly mindegy már. Vond le a kellő tanulságokat, ha ráébredtél a hibáidra, azokon változtass, de ne töpreng túl sokat azokon a dolgokon, melyeken már úgysem tudsz változtatni. ELMÚLT. VÉGE! Már minden mindegy. Amennyit profitálhatsz a tanulságokból, azt hasznosítsd, a többit temesd el. Fontos, hogy ne szapuld magad. Mindenki tévedhet! Mindenki hibázhat! Senki nem tökéletes! Te sem. Ő sem. A szeretet arról szól, hogy olyannak szeretjük a másikat amilyen. Ha ez nem működött, ott alapvetően a szeretet nem volt teljes. Akkor meg miről beszélünk? A miértek pedig, az apróságok, a veszekedések, az eltérések pedig innentől kezdve lényegtelenné válnak. Ha szeretet van, minden van. Ha pedig nincs...? Ugye, ugye?

   4. Értékes vagy!

   Most borzasztóan érzed magad. Értéktelennek, üresnek, semmire sem jónak. Nem elég szép nőnek és nem elég jó pasinak. Elhagytak, nem kellettél, tehát értéktelen vagy. Ez nem igaz!!! Ha egy ruha szűk valakire, akkor az a ruha értéktelen??? Ha valaki eladja a kocsiját, akkor az értéktelen??? Ha valaki nem szereti a marcipánt, attól az nem lehet finom? Ugyan már! Az a ruha tökéletesen illik egy vékonyabb valakire, az a kocsi tökéletesen megfelelhet másvalaki igényeinek, és a marcipán pedig rengeteg ember kedvence. Te is értékes vagy! Csak nem azzal az emberrel voltál együtt, aki tudott volna értékelni. Ez pedig legyen az ő baja. Ha tisztában és összhangban vagy önmagaddal, akkor neked tudnod kell, hogy milyen vagy. Különleges lény vagy, olyasvalaki, amilyen nincs még egy az egész világon. A magad erényeivel és hibáival, a sajátosságaiddal, a tapasztalataiddal, a gondolkodásoddal, a természeteddel, a nevetéseddel vagy a sírásoddal. Te TE vagy! És van valahol valaki, aki éppen Téged keres!

   5. Zárd le a múltat! 

   Nem kell felejteni, hisz nem is tudnál. Tele vagy emlékekkel, ilyenekkel vagy olyanokkal. Van, amikre jó visszaemlékezni, van, amikre nem annyira. A tanulságot már levontad, ami hasznos volt, elraktároztad. Itt az ideje, hogy lezárd magadban. Ehhez kell a tudat, a bizonyosság, hogy te mindent megtettél. Ehhez kell a megbocsájtás, magadnak és a másiknak egyaránt. Ehhez kell a hála, amiért megélhettél dolgokat, amiért megkaphattál olyasmiket, amiket csak ebben a kapcsolatban, csak tőle kaphattál meg. És ehhez kell az elengedés, hogy tudatosuljon, most már egyedül mész tovább. Nehéz, tudom, nagyon nehéz. Csakhogy muszáj. Előbb-utóbb el kell jutnod ide, és bármeddig is tart az önsajnálat, az önmarcangolás és az önbizalmad helyre állítása, el kell jutnod ideáig. És elengedni a múltad, hogy ismét szabaddá válj.  

    6. A jövő ígérete 

    Foglalkozz a jövővel. Nézz előre, tervezz, építs, menj! Keress új célokat, keress új elfoglaltságokat, örömöket. Ne várj magadtól túl sokat. Először csak határozd el, hogy jobban leszel. Nem jól, csak jobban. Határozd el, hogy megpróbálod. Ha nem megy, nem baj, adj időt magadnak. Minden nap egyre jobb lesz, minden nap egyre könnyebb lesz. Próbáld tudatosan más felé fordítani a figyelmed. Egy idő után már nem is kell annyira erőlködni. Nyugodtan használd ki a barátok, rokonok társaságát. Ők melletted állnak, s neked ez most nagyon fontos. Találj magadnak olyan időtöltéseket, amikor keveset tudsz gondolkozni. Tereld el a figyelmed. Aztán szépen lassan észreveszed majd, hogy az idő tényleg gyógyít. Közhely, de így van. És kis igyekezettel erre Te is rásegíthetsz. 

    7. Légy Önmagad! 

    Véget ért egy szakasza az életednek. Sok minden változott és Te is sokat változtál. Több lettél, tapasztaltabb, erősebb talán. De ez az új ember is Te vagy. Maradj hát hű önmagadhoz, és szeresd magad ezután is nagyon-nagyon. Hisz ha Te nem szereted magad, akkor mástól ezt hogyan várhatnád el?! Kényeztesd magad, engedd meg magadnak, hogy újra élvezd az életet. Hisz ezért vagyunk itt. Foglalkozz magaddal, törődj magaddal, és tedd magad újra boldoggá. És akkor majd eljön hozzád újra valaki, aki foglalkozik veled, törődik veled és újra boldoggá tesz. De két félből soha nem lehet egész, viszont két egészből valami egészen szép és különleges jöhet létre. Hát igyekezz újra egész és teljes lenni, hogy megtalálhasd azt, aki szintén egész és teljes lehet melletted. Sok boldogságot!

   Remélem, segítettem!    

          Szeretettel: 

                                                                      C.