Engedd el a gyeplőt!
Engedd el a gyeplőt!
Mostanában úgy érzem, a sok akarattal inkább hátráltattam az Univerzumot abban, hogy a számomra megfelelő irányban alakítsa a sorsomat. Biztos ismeritek ezt, amikor elhatározzuk, hogy nekünk ez kell, meg az kell, és igenis be fogjuk vonzani, így meg úgy akarjuk.
Közben ott van a legbelső Vágy, az ami tökéletesen összhangban lenne a legbelsőbb boldogságunkkal, a valódi önvalónkkal. Ez a Vágy mindig, minden nap, minden percben ott él bennünk, a szívünkben és a fejünkben is. Sajnos a fejünkben viszont sokszor túlkomplikáljuk a dolgokat, és elképzelünk valamit, egy helyszínt, egy tárgyat egy embert, ami által valóra váltani szeretnénk az álmunkat. Csakhogy azt gondolom, hogy gyakran nem vagyunk képesek jól meghatározni a Vágyunk beteljesítésének az eszközeit. Mi, akik a Titok tudatos alkalmazóinak tartjuk magunkat, gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy amikor a kezünkbe akarjuk venni a sorsunkat, elveszünk a részletekben. Hiszen mi a lényeg? Mi a legfontosabb? Nem az, hogy valóra váljon a Vágyunk? És ha valóra válik, akkor meg már nem teljesen mindegy, hogy hogyan??? Amikor elkezdünk egy vágyra koncentrálni, amikor tudatosan akarunk valamit bevonzani, sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy mindenben és mindenkiben a vágyunk beteljesítését látjuk. Ez egy részt jó, mert észreveszünk minden lehetőséget, másrészt viszont előfordulhat, hogy olyan dologba kapaszkodunk emiatt, ami valójában nem áll összhangban a legbelsőbb Vágyunkkal, de mi mégis ragaszkodunk hozzá, ezáltal pedig nem adunk lehetőséget arra, hogy beérkezzen az életünkbe az, ami ténylegesen beteljesítheti a Vágyunkat. Most szándékosan nem szeretnék konkrétumokról beszélni, nyilván mindenkinek megvan rá a saját példája. Lehet munka vagy párkapcsolat, vagy anyagi javak, ki mit szeretne bevonzani az életébe.
Én személy szerint most eljutottam addig a pontig, amikor már nem akarom irányítani a sorsomat. Úgy érzem, hogy elengedtem a gyeplőt, hadd vigyen az a szekér, amerre akar. A "rendelést" már régen leadtam, és abban, hogy még nem teljesen érkezett meg, csak és kizárólag én vagyok a hibás. Sőt, lehet, hogy már meg is érkezett, csak a nagy keresgélésben, szervezgetésben, tervezgetésben nem vettem észre, hogy itt van. Hiszem, hogy ha tudod, mit akarsz, és tisztában vagy a legbelsőbb Vágyaddal, akkor az Univerzum tudja a módját, hogyan juttathatja el hozzád a leggyorsabban és legegyszerűbben. És el is juttatja. Csak hagynod kell!
Tehát azt hiszem, nem is kell semmi mást tenni, mint tudni, hogy mit akarunk, és hátradőlni, nyitottnak lenni és várni. Közben pedig élvezni az életet, hiszen ezért vagyunk itt.
Én most már úgy érzem, elengedtem a gyeplőt, szóval rajtad a sor Uni!!!
Szeretettel:
Connie
