Kételyek és sóhajok!
2008.01.13
Kételyek és sóhajok!
Kérdezem, ki vagy?
Azt mondod, én vagyok!
Vajon bízzak benned?
Azt mondod, bízhatok!
Hallgatom szavaid,
S megborzong a belsőm!
Ellenállnék talán,
De nincsen hozzá erőm!
Túl nagy a kockázat,
Mit mindketten vállaltunk,
Lehet hogy csak látszat,
Amit valónak gondolunk!
Te is tudod, én is tudom,
Mily veszélyes egy játék.
Mégis belementünk, hisz
Hajt minket a szándék.
Ha jó is a szándék,
A vége lehet bús is.
Mert ezzel van kikövezve
A pokolba vezető út is!
Félelmek s remények
Váltakoznak bennem.
S ez addig így lesz,
Míg egyedül kell lennem.
Talán ha egy reggel
Melletted ébredek,
Megszűnnek bennem
Az összes kételyek.
De addig mardos
A rettegés tüze.
S lelkemet belengi
A gyanakvás bűze!
Mert túl szép ez, hogy igaz legyen!
Olyan, mint egy álom!
Bárcsak örökké tartana!
Néha ezt kívánom.
Lesz, ami lesz, most már mindegy.
Nincs mit tenni, érzem.
Éljünk most már egymásért!
Én érted, s te értem!!!
Sz.R.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Ha azt hisszük túl szép,akkor ellökjük magunktól mert úgy véljük nem érdemeljük meg.De meg érdemled te is én is és mindenki,a szépséget. És ez így van.Szeretettel írom neked:Attila
Teremtés
(Börcsök Attila, 2008.08.01 22:12)